A két választási forduló között bejárta az internetet egy videófelvétel, amelyik arról tanúskodott, miszerint az ózdi fideszesek állítólag fejenként egy sörért meg egy felesért vásároltak szavazatokat a helyi halmozottan hátrányos helyzetű honpolgárok (micsoda alliteráció!) körében. Ennek kapcsán két dolgot nem értek. Az egyik az, hogy ilyesmin hogy a bánatba' képes még meglepődni bárki is 2010 tavaszán. A másik pedig az, hogy miért kell ezen felháborodni.

Drága barátaim, ne legyetek már ennyire negatívak! Nyilván elkerülte a figyelmeteket egy másik hír, miszerint az utóbbi időben drasztikusan visszaesett a sörfogyasztás hazánkban. Azon kesergünk már évek óta, hogy mennyire nem támogatja a kormány a kis- és közepes vállalkozásokat, aztán tessék, amikor előáll a Fidesz egy ilyen remek kezdeményezéssel, akkor elkezdjük gyalázni. Miért nem lehet meglátni, vagy legalábbis feltételezni a jót ebben a kezdeményezésben? Mindössze a lényeget nem értitek. A Fidesz a saját pártkasszájából támogatta a helyi vendéglátósokat, ezen keresztül a söripar fellendülését, sőt, magát a mezőgazdaságot is, mert a sörhöz és a pálinkához való alapanyagot bizony a mezőgazdaság termeli meg, nincs igazam?

Én ezt az egész eljárást nemhogy nem kárhoztatom, nemhogy nem emlegetek rút csalást, hanem egyenesen kötelezővé tenném, országos méretűvé duzzasztanám, és ennek mentén alakítanám át az egész választási rendszert. Minden párt számára kötelezővé tenném a szavazatvásárlást! Kell a voksom? No, akkor tessék előrukkolni valami megehetővel, megihatóval vagy legalábbis valami kézzelfoghatóval! Merthogy ígéretekkel már tele a padlás. Programokkal is. Ki a fene szavaz manapság pártprogramok alapján?

A szavazóhelyiségben üldögélő bizottság pedig a következőképpen állna fel: egy fő, aki ellenőrzi a személyazonosságomat és aláíratja velem a névjegyzéket; egy fő, aki átadja számomra a szavazólapokat; a további személyzetet pedig a pártdelegáltak alkotnák. Ott állnának az asztal mögött szépen sorban a cuccaikkal, aztán a rendelkezésemre bocsátanának pár üveg sört, egy flaska pálinkát, néhány kiló megpucolt leveszöldséget, némi cukrot, lisztet, száraztésztát meg fűszerpaprikát, esetleg egy kanna benzint, valami drágább játékot a gyereknek, vagy egy exluzív kozmetikai csomagot az asszonynak. (Egy kikötés lenne, hogy minden terméknek magyar termelőtől, magyar kereskedőtől kellene származnia.) Aztán meg izgulnának, hogy a szavazófülke magányában vajon melyik adományt tartom a legtöbbre.

És akkor már csak azt kellene törvénybe foglalni, hogy a páros években országgyűlési választások legyenek, a páratlanokban meg helyhatóságiak. Egycsapásra fellendülne a nemzetgazdaság. Nem ajánlószelvény-gyűjtő pártaktivisták lepnék el folyamatosan a vidéket, hanem felvásárlók, akik nem győznének a helyi vállalkozók meg a gazdák kedvében járni a folyamatos egymásra licitálással.

Az utcákon efféle választási szlogenek harsognának az óriásplakátokról:
Csak a Fidesz! Kétharmadot egy felesért!
Lehet Más a Pálinka!
Nyolctojásos MSZP-száraztészta! Igen! Megcsináltuk!

Egész más értelmet kapnának olyan fogalmak, mint Bokros-csomag, Gyurcsány-csomag, Bajnai-csomag. Az egyszeri választópolgárnak nem a megszorítás, meg a már hatszor körbeért nadrágszíj újbóli meghúzása jutna róluk eszébe, hanem valami csinos kis ajándékcsomag. A Bokros-csomag borotvahabot, zsilettpengét meg bajuszkefét tartalmazna, a Bajnai-csomagban libamáj, libatepertő meg libatoll szerepelne, az Orbán-csomag pedig mi mást takarhatna, mint egy pohárkészletet egy exkluzív vekkerórával.

És ha már Orbán szóba került: Te Viktor! Az elmúlt évekből tartozol nekem legalább négy sörrel meg négy felessel!

* Szebb Jenő blogja